Bálint hetek óta a fogával szenved, jelenleg három és fél fognál tartunk. Engem egy kissé megvisel, hogy látom szenvedni, de tehetetlen vagyok. Vannak napok, amikor se nappalunk se éjszakánk, máskor jobb a helyzet. Őt is megviseli, a mai státusz szerint hízott 30 dekát és nem nőtt semmit. Mondanom sem kell, hogy a múlt hét végére totál kimerültem, így megint sikerült lebetegednem. Tegnap este, amikor a fáradsággal és betegséggel küszködve azon meditáltam a fürdőkád shélén ülve, hogy menjek-e fürödni, vagy csak gyorsan letusoljak, bekopogott Lius. Pisilni szaladt be, de nagyon sietett, mert éppen a mesét hagyta ott, ami láthatóan sokkal fontosabb, mint bármi. Csak néztem, milyen ügyes nagylányom van, teljesen önálló már, mikor rám nézett és azt mondta. "Te vagy a legjobb édesanya a világon." Aztán beleugrott a nyakamba és kaptam egy hatalmas puszit. Lám, még a mese sem olyan fontos. Én pedig már sem beteg, sem fáradt nem voltam. Egyszerűen elöntött valami hihetetlen boldogság, hogy minden egyes percért megérte, bármilyen nehéz is volt és lesz ezután. ☺️