Tegnap beszélgettem az egyik ismerősömmel, aki kérdezte, hogy mi van velem, mert nagyon eltűntem és a honlapomra is régen írtam már. Kár tagadni, mióta Bálint megérkezett, el vagyok havazva. Sajnos nagyon elkényelmesedtem abból a szempontból, hogy Sebivel és Liával már nem kellett éjszakázni, szinte önállóak voltak. Tudtak egyedül enni, fürödni, öltözködni és ketten szépen eljátszottak. Most a napom pelenkázás, etetés és altatás ciklusokból áll. Nappal még ott a házimunka és ha itthon vannak a nagyok, akkor velük is játszok. Az éjszakázás viszont nagyon megvisel. Még nincs egy konkrét napirendünk, ami szerint haladunk, amikor Bálint kel, akkor kelek én is. Van olyan is, hogy még nem sikerült visszaaludnom, már újra kelnem kell.

Az elmúlt éjjelek amúgy sem sikerültek valami fényesen, átlagban 2-3 órát aludtam. Valamelyik netes oldalon olvastam, hogy az édesanyák mind egy titkos kísérlet részei, amely azt hivatott bebizonyítani, hogy nem szükséges alvás az életben maradáshoz. Na, valahogy úgy érzem, hogy ez igaz lehet.

Egyébként jól vagyunk. Bálint nagyot nőtt, majd február elején megyünk a védőnőhöz, hogy megmérje őt, de a ruhák felét a szekrényből már kiselejteztem. Még nevettem is magamon. Nem tudom miből gondoltam, hogy nálunk az 50-es ruha jó lesz valamelyik gyerekre. Mindegyiknél szépen előkészítettem, és vasalt állapotban el is csomagoltam. Bálint élvezi a sétákat, nagyokat alszik közben. Tegnap fedeztem fel, hogy a felakasztott játékokat nagyon nézegeti, néha még nyúl is feléjük. Legtöbbször még nem tudja megfogni, de a kíváncsiság már fél siker. Előszedtem a játszószőnyeget, hogy minél több érdekes dolgot tudjak neki megmutatni. Már hasra is letehetem, szépen tartja a fejét. Nem hosszú ideig, de arra pont elég, hogy ami érdekli azt megnézhesse.

Ma reggelre pedig az a fizetésem is megérkezett, amit január elején kellett volna megkapnom. Szóval éljen a gyors ügyintézés... Amúgy ha a jó oldalát nézem, még örülhetek is, mert legalább spóroltunk, hiszen nem volt mit elkölteni.

Egyébként csak ámulok, hogy konkrétan eltelt egy hónap az évből, a legkisebb fiam majdnem négy hetes, pedig mintha tegnap született volna. Hogy repül az idő... Nem csodálkozom rajta, hogy folyton időhiányban szenvedek, és mindig rohanok. Ma viszont megállok egy kicsit és ha nem lesz olyan őrült hideg, dél körül elmegyünk sétálni. Egy kis friss levegő biztosan jót tesz mindkettőnknek. Mindenkinek csodaszép napot kívánok!