Bálinttal két napja éjszakázok. Tegnap éjjelre érte el a tetőfokát, este 8-tól megállás nélkül sírt, a végére se könnye, se nyála nem maradt. Éjfél felé aztán a karomban elaludt, akkor sikerült az ágyába lefektetni. Nagyon megijedtem a végére, mert az egy dolog, hogy folyik az orra és ki kell szívni, az még rátett egy lapáttal, hogy jön a foga és fáj neki, de hogy a kúp semmit nem ért... Mintha nem is adtam volna neki semmit a fájdalomra. Ma aztán 11-ig aludt, mosolyogva ébredt, jóízűen evett és a rongypelusát magára húzva alszik, mintha az elmúlt két nap nem is létezett volna. Talán az időjárás is közrejátszott, nem tudom. Viszont, hogy nehogy megkönnyebbüljünk, Sebi kezdett el köhögni ebben a párás meleg időben. Most rajta a sor, ma megkezdtük az inhalálások tömkelegét. Remélem vagy sütni fog a nap (eső nélkül), vagy hideg lesz és úgy fog esni, mert nem szeretnénk a következő napokat a szobában (vagy ne adj' Isten a kórházban) tölteni. Hurrá, az élet megint zajlik... 😁