Nem tudom hogyan lehettem annyire optimista, hogy lelkileg nem készültem fel arra, hogy minket is előbb-utóbb elkap valami mostanában ezreket a lábukról ledöntő betegség. Bálint egy hónapja hol jár, de inkább nem jár bölcsődébe. Ma reggelre pedig Sebi lázasodott be, úgyhogy a harmadik "Anya, gyere át egy kicsit, légyszíves!" után már sejtettem, hogy ez nem egy szimpla éjszaka. Szóval, mint minden évben, most is megérkezett a szülinapjára a szokásos két hetes betegség, ami jó esetben gyógyszerek tömkelegéről és orvoshoz járásról szól, rosszabb esetben pedig rettegés a kórháztól. Ennyit arról, hogy kinőtte az asztmát. Ilyenkor azért csak benne van egy szülőben a félsz, nehogy most jöjjön elő ismét, még akkor is, ha egy ideje tünetmentes. Még Liu bírja- hiába, a csajok erősek- de két beteg testvér mellett, ki tudja meddig.

Fő az optimizmus továbbra is. Amíg anya nem dől ki, minden rendben lesz. 😁 (Remélem...)

Kép: https://www.google.hu/search?q=beteg+gyerekek+rajz&client=ms-android-huawei&prmd=ivn&source=lnms&tbm=isch&sa=X&ved=0ahUKEwi7gfKl3cLZAhUBzKQKHRVGD2gQ_AUIESgB&biw=432&bih=652#imgrc=B54MrdSn8KAuNM: