Amikor elhatároztam, hogy készítek egy honlapot, nem azért csináltam, hogy a webfejlesztői képességeimet reklámozzam, vagy fitogtassam, hanem azért, hogy legyen egy felület, ahová feltölthetem a diákjaimnak a gyakorló feladatokat, hiszen sokkal egyszerűbb a mai világban így tanulni, mint minden egyes órára fénymásolatok tömkelegét elkészíteni, amit a gyerek aztán úgyis elhagy. Akár hiszitek, akár nem, egyetemi végzettésgű informatikatanárként tudnék ettől jobbat gyártani, de egy honlap karbantartása és üzemeltetése rengeteg idő, amiből nekem mostanában nincs túl sok. Sokkal egyszerűbb csak bejelentkezni, kiírni, feltölteni vagy letölteni valamit, aztán tovább állni, tudva, hogy a gportal a többit megoldja. Ez egy kényelmes megoldás, semmi több.
Sajnos az utóbbi időben egyre több rosszindulatú megjegyzést kapok, amelyek mellett nem igazán tudok szó nélkül elmenni. Az értékelést szeretem, hiszen konstruktívan hat rám. Ha valaki meg tudja indokolni, hogy mi és miért nem tetszik, akkor várom a kritikát, ezzel is fejlődök. De amikor valaki csak vagdalózik a szavakkal, és bele sem gondol, hogy miket mond, azt sajnos már nehezebben viselem. Biztos bennem van a hiba, mert minél idősebb leszek, annál több dologról megvan a véleményem, és sajnos egyre kevesebb mellett tudok szó nélkül elmenni.
Például bosszantott az, amikor megkaptam, hogy az oldalam gagyi. (Szó szerint ezt mondta az illető.) Nem sértődök meg, de várjunk csak egy pillanatra. Lehet, hogy maga a felület nem a legmodernebb, de folyamatosan frissül, és olyan dolgokat tartalmaz, amely másoknak segítséget nyújthat. Mivel az ország több pontján is tanultam, jó pár kollégám van, akik az én munkámat használják az órákon, legyen szó összefoglalásról, gyakorló feladatról, vagy éppen dolgozatról. Tehát, mielőtt valaki így minősítené, nézzen bele a "szakmai" tartalomba is, hiszen nem csupa hülyeség van feltöltve, hanem rengeteg oktatással kapcsolatos anyag, amely jó pár ember munkáját könnyíti meg, és ami nekem az évek alatt sok munkámba került. Nem beszélve arról, hogy egyetemi tananagok is vannak fent, amelyekből mások sikeresen vizsgáznak, portfóliót írnak, vagy éppen gyakorlótanítás alkalmával tanórát tartanak.
A másik, amit megkaptam, hogy unalmasak a napjaim, amik senkit nem érdekelnek, felesleges kiírnom őket. (Sajnos itt kénytelen voltam a foglamazáson finomítani, mert nem használok olyan jellegű kifejezéseket, amiket én kaptam.)
Lehet, hogy néhány ember számára unalmasan telnek a napjaim, viszont akinek gyereke van (akár csak egy is), az tudja, hogy ez nem igaz. Sajnos olyan rohanó világot élünk, amelyben folyton küzdeni kell, ha valaki előrébb szeretne jutni. Rengeteg tervem (tervünk) van, hogy mit szeretnénk még megvalósítani, és ez rengeteg munkával jár. A gyerekek szintén adnak feladatot a nap 24 órájában. Aki hasonló mókuskerékben van, az tudja, hogy egy idő után mindenki elfárad, kiakad, és ilyenkor jól esik egy kicsit levezetni a felgyülemlett feszültséget. Én nem dohányzok, így azok a pár perces pihenők hiányoznak az életemből, ami a dohányosoknak megvan. Tudom, az én döntésem, és én így döntöttem. Nem iszok alkoholt, hogy egy kicsit kirúgjak a hámból, én azt választottam, hogy mindig józan leszek, így, ha a családomnak bármikor szüksége van rám, akkor rendelkezésre tudok állni. Nem járok bulizni, mert sem időm, sem energiám nincs rá. Ez a honlap az egyetlen olyan dolog, amellyel a felgyülemlett feszültséget le tudom vezetni. Reggel (hajnalban), ha felkelek, egy kávé mellett kiírom magamból az eseményeket, és újra önmagam vagyok. Azt gondolom, valahol még segítek is vele, hiszen más kisgyermekes anyukák esetleg megnyugszanak, hogy máshol is vannak olyan problémák, mint náluk, mások is elfáradnak, mások is kiakadnak néha. Bizony, gyermeket nevelni, és mindig a család rendelkezésére állni, nagyon nehéz feladat ebben az önző világban. (Legalábbis szerintem.)
Egyébként, nem is az ismerőseim számára készítettem a honlap "Hírek" oldalát, hanem a családom számára. Volt idő, amikor mindkét húgom tőlünk távol élt, illetve vannak rokonok, barátok, akik az ország különböző pontjain laknak. Egyszerűbb volt egyszer leírni, hogy velünk mi történt, mint mindenkinek külön- külön elmondani. Erre a célre tökéletesen megfelelt ez az oldal ebben a formában.
Még arra is odafigyeltem, hogy az ismerőseim facebook oldalát ne terheljem le mindenféle kiírásommal. Megosztom a linket, aki szereti olvasni, amit írok, vagy kíváncsi rá, az rákattint, aki nem, az tovább görget. Sajnos pont olyanok kritizálnak, akik mindenféle hülyeséget osztanak meg napi szinten. Azt gondolom, hogy amíg nekem az idővonalamon a mások által megosztott beteg gyerekeket, kidobott, megkínzott állatokat, meccsekhez fűzött kommentárokat (nem mindig a színvonalas verzióból), tippmix szelványeket vagy éppen egy- egy jól sikerült buli képeit kell nézegetnem, és nem reagálok erre trágár módon, csak csendben tovább görgetek, addig mások is megtehetik ugyanezt. Nem bántok senkit az írásaimmal, nem írok soha neveket, időpontokat, legtöbbször mesélek, vagy ritkán véleményt formálok, ami tudtommal nem tilos. Szóval, ha van valaki, aki ezt nem tolerálja, az kérem a facebookról töröljön inkább le az ismerősei közül, mert még véletlenül sem szeretném, hogy bármivel is terheljem az idővonalát, ami velem/ velünk kapcsolatos.
Aki pedig eddig is szívesen olvasta, amit írok, vagy szívesen nézegette a képeimet, azoknak köszönöm, és a továbbiakban is várom ide szeretettel. A látogatottság, ami 110000 felett van, magáért beszél, nekem ez az igazi dícséret.
További gyönyörű napot mindenkinek!
Kép:
-
https://www.google.hu/search?newwindow=1&biw=1366&bih=659&tbm=isch&sa=1&q=csal%C3%B3dotts%C3%A1g&oq=csal%C3%B3dott&gs_l=img.3.0.0l10.48394.53543.0.55271.20.15.0.0.0.0.279.2065.2j9j2.13.0....0...1.1.64.img..10.10.1760...0i19k1j0i8i30i19k1j0i67k1.3camSv4vQhg#imgrc=APZ_4JUHl7d8pM:
-
http://www.imgrum.org/tag/csal%C3%B3dotts%C3%A1g
|